Célja, hogy a páciens számára megtaláljuk a megfelelő ellátási formát. Lehet ez a heti rendszerű ambuláns egyéni folyamat, ugyanakkor léteznek olyan problémák, melyek csoportos formában, esetleg egy adott módszer segítségével, pszichiáter szakorvos bevonásával vagy intézményes keretek között eredményesebben kezelhető. Az orientációs interjú alkalmával ezt igyekszünk körbejárni, megismerve a páciens tüneteit, problémáját és a gyógyuláshoz szükséges lehetőségek figyelembe vételét. Igyekszünk mindig olyan ellátást javasolni, amely minél rövidebb idő alatt tartós eredményt hozhat, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a változások állandósulásához gyakran évek szükségesek.

Célja, hogy feltérképezzük és mélyebben megértsük az aktuális zavar komplexitását, betekintést kapjunk a páciens állapotába, várható javulásra és az esetleges nehézségekbe. Általában 3-5 alkalomból álló időszak, amelynek része lehet a pszichodiagnosztikai tesztek felvétele, illetve a részletes életútinterjú – más néven anamnézis. A szakember ekkor igyekszik kialakítani egy olyan belső munkafolyamat vázlatot, melynek alapján az elkövetkezőkben formálhat egy képet a pácienst érő erők, sérülések, segítségek és megküzdési képességek kölcsönhatásáról. Amennyiben a páciens és a szakember is úgy érzik, hogy sikerült mélyebben megérteni a problémát és alkalmas (illetve javallott) az adott módszer ennek megsegítésére, úgy általában az első interjú időszaka a terápiás szerződés megkötésével zárul. A terápiás szerződés lehet írásbeli, de gyakrabban egy szóbeli megállapodás a keretekről és a cél kijelöléséről, melyet a kapcsolatban közösen alakítanak ki.

Célja általában a kapcsolattartás és a támogatás, esetleges tanácsadás vagy további orientálás. Általában kéthetente vagy még ritkábban történik, emiatt kevéssé nyílik lehetőség arra, hogy a kapcsolati folyamatokat mélyebben megértsük. Javallott, ha olyan információhiány, terápia elkezdése körüli bizonytalanság, etc. nem teszi lehetővé a heti rendszerű találkozást.

Célja a meglévő erőforrások kiemelése és segítése, esetleges új megoldásmódok fejlesztése. Többnyire akkor válik jelentőssé, ha a páciens életét eleve átjárják az aktuális küzdelmek és konfliktusok, melyek túl megterhelőek ahhoz, hogy további feltáró jellegű munkával képes legyen megküzdeni. A terápiás folyamatban felmerülő témák gyakran megterhelők lehetnek, ez természetes. Ugyanakkor a szakember felelőssége mérlegelni, hogy mikor és mennyi téma dolgozható meg intenzívebben és mikor érdemes szupportív eszközökkel a realitás küzdelmein segíteni elsődlegesen.

Célja a személyiség és a hozott problémák mélyebb megismerése. A heti egy alkalommal történő terápiás folyamat során leggyakrabban ezzel a megközelítéssel dolgozunk. Gyakoribbak és hangsúlyosabbak benne az érzelmi működés összefüggéseinek megértését segítő technikák, ugyanakkor előfordulnak támogató elemek, akár időszakok is a folyamat során. Akkor javasolt, ha egy probléma hosszas fennállása, időszakonkénti visszatérése újbóli zavart okoz a páciens életében, ez pedig életminőség romláshoz, kapcsolati zavarokhoz vagy egyéb szenvedéshez vezet. Célja leginkább az érzelmi folyamatok és az élettörténeti tényezők hatásainak komplex megismerése és érzelmi átdolgozása.